Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Halottak napja

2010.10.12

Halottak napja hagyományos ünnepünk, amelyhez mindanynyian valamilyen módon kötõdünk. Különösen jó érzés az, hogy ezen a napon felekezeti feszültségek nélkül együtt tudunk énekelni, imádkozni, emlékezni. Már évek óta kialakult gyakorlat szerint adunk tiszteletet az elõre ment hõsöknek, a szépemlékû elõdöknek.

Az idei ünnepre újra az evangélikus templomban gyülekeztünk. S valahányszor ide jövünk, szemünk megakad a parkban elhelyezett I. világhá elhelyezett I. világháborús emlékmûn, Kiss-Kovácsné Tóth Emõke szobrászmûvész alkotásán, amely 5 évet várt arra, hogy méltóképpen körülálljuk, és az emlékezés koszorúival feldíszítsük. Azóta újra eltelt 4 év, s most sikerült elérnünk, hogy a nem sokkal a felavatás után megcsonkított emlékmûvet helyreállítsák. Ne keressük az okokat, miért csak most jött el ennek az ideje! Adjunk hálát Istennek azért, hogy az emlékmû elõtt felidézhetjük a hõsi halottak emlékét, s egyúttal a - talán jelképesen is visszaállított - keresztben megláthatjuk vigasztalásunk és reménységünk forrását!

Memento mori - emlékezz a halálra! Így szól a Középkor figyelmeztetése. Ez nem csak azt jelenti, hogy elõre tekintünk halálunkra, hanem a még azon is uralkodó Krisztusra emlékezzünk, aki áldozatával megnyitotta nekünk a Mennyország kapuját! A kereszt elsõsorban nem azért kerül a fejfákra és az emlékmûvekre, hogy a mi halálunkra figyelmeztessen bennünket! Sokkal inkább az a jelentõsége, hogy Krisztus halálára emlékeztessen, ami több egy emberi élet végénél - sõt ennek az ellenkezõje: Jézus halála = a mi életünk! Ezzel a reménységgel induljunk majd el mai utunkra a temetõ felé! Szeretteink sírjára tekintve emlékezzünk életükre, halálukra, de az elõttük álló reménységre is! Így készüljünk mi is a végsõ útra, amely végén - a nekünk adott ígérete szerint - Krisztus fog várni! Ámen

Forrás

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.